Tanítási filozófiám

Tanítási filozófiám

Bizonyára mindannyian hallottunk már különböző tanuláselméletekről, azok egy részéről, ha nem is konkrétan megnevezve őket, de mindannyian találkoztunk legalább a gyakorlatban egyes komponenseikkel. Véleményem szerint ezeket nem lehet élesen elhatárolni egymástól, hiszen néhol vannak átfedések, továbbá úgy gondolom, mindegyiknek van hasznos összetevője. Én, tanításom során mindegyikből szeretnék kivenni egy kicsit, és ezeket összegyúrva létrehozni egy egészet.

A legkorábbi tanuláselmélet a behaviorizmus, melynek pedagógiájából a gyakorlás jelentőségét emelném ki, ugyanis sokszor nagyon fontos egy-egy tudás, képesség elsajátítása érdekében. A kognitivizmus az előzetes tudásra épít, továbbá felmerül a problémamegoldás elősegítésének kérdésköre is, amelyek szintén fontos részét képezik a pedagógiának. Lényegesnek tartom, hogy felmérjük diákjaink előzetes tudását, és szükség esetén differenciált tanítási módszereket alkalmazzunk. A konstruktivizmus a problémamegoldás valós, komplexebb változatát helyezi előtérbe, amely az előzőnek egy továbbfejlesztett változata, ami sokkal hasznosabb és alkalmazhatóbb. Ennél a pontnál fontos kiemelni a kollaboráció hangsúlyosságát, enélkül ugyanis elképzelhetetlennek tartom a tanítás- és a tanulás folyamatát. A konnektivizmust a digitális kor pedagógiájaként szokás emlegetni, ami úgy gondolom magáért beszél. Összességében tehát nem tudnék kiválasztani egy tanuláselméletet, amelyhez ragaszkodom, és amelyből kizárólagosan merítek, hanem úgy vélem, nagymértékben függ a helyzettől, hogy mikor, melyik tanuláselmélethez kapcsolódó módszerekhez nyúlunk.

Konkrétabban, a diákok tanulásának céljaira kitérve, a tanítás által szeretnék készségeket, képességeket elmélyíteni diákjaimban, amelyek elvezetik őket ahhoz, hogy az életben könnyebben boldoguljanak. Tehát a konkrét információk átadásán túl célom egyrészt motiválttá tenni őket, megszerettetni velük magát, a tanulást, kíváncsivá és tudáséhessé tenni őket, hogy nyitottá váljanak a világ dolgaira, hogy képesek legyenek önállók lenni, ugyanakkor együttműködni is. Szeretném elérni diákjaimnál, hogy merjenek kísérletezni és hibázni, hiszen ezek nélkül nehéz előrelépni. És ha már említettem az életben való boldogulást, úgy gondolom, nem hagyhatom szó nélkül a technológia fejlődését, egyáltalán a jelenlétét, aminek valamilyen szintű ismerete nélkül manapság már lehetetlen boldogulni. Éppen ezért, tanárként számunkra is elengedhetetlen ismerni a technológia vívmányait, alkalmazni őket, és diákjainkkal is foglalkozni ezzel a kérdéskörrel. Mivel valószínűleg bizonyos dolgokat sokkal jobban ismernek nálunk ezzel kapcsolatban, és sok információt így szereznek „informális módon”, ezért tanárként inkább az lenne a feladatunk, hogy a veszélyekre, az etikus használatra, valamint a hiteles és hiteltelen információk megkülönböztetésére hívjuk fel a figyelmüket, továbbá, hogy digitális eszközök segítségével színesítsük az órákat, minél jobban kihasználva az általuk nyújtott lehetőségeket, nem csupán helyettesítve bizonyos eszközöket, hanem újragondolva azokat, és olyan feladatokat létrehozva, amelyek mindeddig elképzelhetetlenek voltak. A technológia tehát, véleményem szerint akkor segít, ha újat tud mutatni, nem csak helyettesít, úgymond kényszerből egy eszközt. 

Céljaim megvalósításának első lépéseként a közösen kialakított szabályrendszert és tananyagot választanám, már amennyire a korlátok engedik. Fontosnak tartom ugyanis az ízlések, igények, érdeklődések figyelembevételét, természetesen bizonyos kereteken belül. Változatos feladatokat szeretnék bevinni az óráimra, változatos eszközökkel. Elengedhetetlennek tartom az interaktív, együttműködést igénylő feladatokat, de az egyéni munkaformának is helyét látom adott körülmények között. Mindenképp szeretném, ha a komplex helyzetek értelmezése, valós problémák megoldása nagy teret kapna a tanulás folyamatában. Erre nyelvtanárként van is számtalan lehetőségem a modern technológia segítségével. Ha a valóságban nem is tudunk eljutni egy adott helyre, képzeletünk és az internet, valamint a Google Maps segítségével megtehetjük.

Az értékeléssel kapcsolatban alapvetőnek tartom, hogy folyamatos visszajelzést kapjanak a diákok, hogy ismertessük velük erősségeiket, nehézségeiket, és az utóbbiak megoldásáért közösen tegyünk. Ehhez azonban fontos, hogy egyénenként is minél jobban igyekezzünk megismerni őket, tanulási módszereiket, folyamatos önreflexiót folytassunk és őket is erre ösztönözzük, valamint, hogy önmagukhoz mérjük az eredményeiket. A fejlesztő, formatív értékelés eszköze lehet az egyéni fejlődési terv, vagy bármilyen online tér is, ami a tanár munkáját is megkönnyíti. Továbbá lehetőséget teremthetünk arra, hogy a tanulók egymást értékeljék fejlesztő jelleggel, akár anonim módon. Erre is remek lehetőségeket kínál az internet. Ehhez azonban mindenképp ki kell alakítani egy befogadó, segítőkész, bátorító közeget, amit legkönnyebben a közös programok által szerzett élményekkel érhetünk el.